Ismeritek azt az életérzést, amikor elmentek egy kedves családhoz vendégségbe (puszi Gábor), ücsörögtök, beszélgettek ebéd után az asztalnál... egyszer csak figyelmesek lesztek egy látszólag jelentéktelen süteményestálra. Telik az idő, szó szót követ, a fröccs már nem esik…
