Ismeritek azt az életérzést, amikor elmentek egy kedves családhoz vendégségbe (puszi Gábor), ücsörögtök, beszélgettek ebéd után az asztalnál... egyszer csak figyelmesek lesztek egy látszólag jelentéktelen süteményestálra. Telik az idő, szó szót követ, a fröccs már nem esik olyan jól, mint ebéd előtt... Mintegy véletlen, újra képbe kerül a süteményestál... OK, kóstoljuk meg... hmm... nem is rossz... tényleg ez volt az? Még egyszer... aha, a politika?... érdekes... tök finom ez a kis süti...
Körbenézel, hányan látták, hogy már a harmadikat tolod... OK. mindenki az államtitkároknál tart...még egy süti. "Na de, Sziiiiilviiii!" - mondja a fejemben természetesen Guci hangon, vonalaim képzeletbeli őre.
"Semmi drágám! Csak a receptet akartam elkérni...tudod a blog miatt!" - válaszolom neki képzeletben, és bekapok még egy sütit.
Aha, a többiek is rákaptak. Egyre kevesebb van a tálon...
Utolsó percben Borka fotózza nekem "a blogra", és nagymamája szakácskönyvéből küldi át a receptet Facebookon.
"Szerencse, hogy Bürgi nincs itt...oda lenne a fogyókúrája!" - még egy süti, még egy államtitkár, vagy mi...
Hát így valahogy. Ismerős?
'Nagymamák sütije vasárnapi ebéd után' életérzés.
Küldöm tovább a receptet, úgy ahogy Borkától kaptam. Köszönjük Sacika! Helló kőkemény edzés holnap!
30 deka liszt
25 deka cukor
25 deka vaj
2 tojás sárga
kis só
1 citrom héja
1 sütőpor
Össze lesz deszkán gyúrva. 2 részre osztjuk. Az egyik részbe egy kanál kakaót gyúrunk bele. A kakaósat kinyújtva tepsire tesszük, lekvárral megkenjük, a másik darab tésztát kinyújtva rátesszük, és tojással kenve sütjük.
