Én már boldog vagyok, mert a képen látható étel minden boldogsághormont aktivált a szervezetemben. Az istenek eledele következik, vega kánaán.
Szicília kedvence a Pasta alla Norma állítólag Nino Martogliótól kapta a nevét, aki cataniai újságíróíró, költő, színrendező volt, a kor - azaz a 19. század - híres, hetykebajszú sármőrje. Amikor Nino megkóstolta ezt a tésztát, úgy kiáltott fel: "La Norma!" Ezzel annyit szeretett volna közölni, hogy "ez legalább olyan isteni, mint Vincenzo Bellini híres operája, a Norma". Gondolom, azért nem mondta végig a mondatot, mert nagyon el volt foglalva az evéssel...
Egy másik történet szerint Bellini kedvenc kis éttermében kísérletezték ki az ételt, amit a mester tiszteletére Pasta alla Normának neveztek el. Fene tudja mi igaz, mi nem, lényeg, hogy azóta mindenki szicíliai kedvence lett, és világhírre tett szert.
Lássuk hogyan készül:
Főzéssel töltött idő: 20 perc
Kb 3 személyre elég.
1. Felkockázok egy fél padlizsánt. Többet nem kaptam, mert a fiam közben padlizsánkrémet készített.
Bő oliva olajon, nagy lángon aranybarnára sütöm. Türelem! Várjátok ki, míg tényleg szép barnás színe lesz.
Mutatom:
2. Kavargatás közben megpucolok 3 duci fokhagymát. (A duci fokhagyma szótól Dórit kirázza a hideg. Puszi Dóri!) És kiszaladok a fűszerkertbe egy csokor zöld fűszerért. Kétféle oregánót és bazsalikomot szedek, amit szakács késsel apróra metélek. Vizet teszek főni a tésztának.
3. A padlizsánokat kiszedem egy tányérra és félreteszem. Vigyázok, hogy az olaj nagy része a serpenyőben maradjon, de amit kiszedtem azokat sem kell leitatni, jók így olajosan.
4. A fokhagymát az serpenyőbe nyomom, és kicsit megpirítom. Egy hámozott paradicsom konzervet felbontok, és a paradicsomokat kb 4 felé vágom, majd a fűszerekkel együtt a fokhagyma mellé csúsztatom.
5. A szószt még sóval, borssal, csilipehellyel ízesítem. Semmiből nem kell bele sok. 3 perc alatt kész is, nem kell túlfőzni. Ha a tészta megfőtt, lehet tálalni.
Most jön az extra ki színes:
Állítólag Szicíliában úgy tálalták a normát, hogy alulra kerültek a padlizsánkockák, rá hegy-szerűen a fehér tészta, a tetejére a szósz, és erre újra fehér pecorino sajt vagy ricotta. Kompozíció az Etnát szimbolizálta, amiből a szósz a láva, a padlizsán a kövek, a sajt a tetejét borító hó.
Remélem, szerény alkotásom legalább kicsit emlékeztet az eredetire. Nehéz dolgom volt, mert tálalás közben egy 15 éves kosárlabdázó óriás akar éhen halni mögöttem.
Próbáljátok ki! Csók rátok!
