Májusban mindig a bodzaszörp volt. Alig vártam, hogy kinyíljanak az édes fehér virágok, és már kúsztam is a létrára, hogy szedjek egy kazallal. Tavalyelőtt megharagudtam a bodzaszörpre, vagy inkább magamra, mert gondtalanul hagytam megbuggyanni 40 litert. Ahhh. Nincs sok idő az önsajnálatra, idén újra kell próbálkozni, nagy fiam heti két üveg szörpöt képes felszívni, valamit tenni kell.

Gondoltam, majd lemegyek a piacra valami gyümölcsért, meg szétnézünk a vízparton... á, dehogy. Ha napozás közben kicsit hunyorogva kinyitom a szemem, akkor ezt látom:

Minek tovább keresgélni? Hová mennék innen?

Felkúszom a létrára, és egy nagy bevásárlókosarat félig szedek akácvirággal. A méhek gyűlölködve néznek, de megbeszélem velük, és elosztjuk az ágakat. Fiaimmal lehúzzuk a virágokról a zöld szárat, és kezdődhet a szörpkészítés. Multiláncok polcain sorakozó 1% gyümölcstartalmú, színezett löttyök, viszlát!

Recept:

Kb fél bevásárlókosárnyi akácvirág

2l víz

2kg cukor

2db bio citrom felkarikázva

2,5dkg citromsav

(Ha szeretnénk eltenni télre (minek?), akkor tartósítsuk dunsztolással, vagy/és tartósítószerrel. Legjobb, ha mindig az évszaknak megfelelő szörpöt készítjük kisebb menyiségben, ez hangulatosabbá teszi az életet,)

A virágokat autómentes helyen szedjük, ahol nem porosak, mert nem szabad megmosni.

A hozzávalókat tiszta lábasba öntjük, és felforraljuk. Kb 5 perc forralás után kész. Két napig állni hagyjuk hűvös helyen, pl a pincében. Nem feledkezünk meg róla, mint én a bodzaszörpről!

Két nap után leszűrjük, és hideg szódával iszogatjuk a kertben. Küllemre kísértetiesen hasonlít a fröccsre, így társaságban használjunk hozzá valami megkülönböztető jelzést, mielőtt összekeverednének a poharak.