Most azt gondoljátok, "esik az eső, hogy fogok így bográcsozni a hosszú hétvégén".

"Némi szerencsével"- mondaná szeretett kócoshajú barátunk. Az időjárás viszontagságai az eltökélteket biztosan nem akadályozhatják meg a főzésben, főleg ha éhes a csapat. A címben említett csilis babot például egy orkáni erejű szélviharban főztem, ha nem is hipersebességgel.

Hát igen. Azt hiszem ez volt életem eddig leglassabb kajája, ha jól számolom, kb. nyolc óra alatt lett kész. Szerencsére volt nálunk némi füstölt előétel, amit a szőlőben tevékenykedő barátaim lelkesen csipegettek a rizling kisfröccsök mellé.

Közben a fiúk kerestek akkora fákat, amivel a jancsikályhát folyamatosan tudom rakni főzés közben, a csajok meg segítettek megpucolni a hagymákat. A dolog aktív része itt véget is ért.

Mielőtt belekezdek, lássuk a bevásárlólistát (10 éhes ember):

2 kg marhahús (fartő vagy lábszár vagy...) kicsi kockára vágva (nem darálva!)

pár zöldpaprika

1 egész fokhagyma

csili paprika, erős paprika

barna sör (na ezúttal ez nem került bele, mert a hegykúti kocsmában ilyen úri huncutságot nem tartanak)

2 hámozott paradicsom konzerv

1/2 kg szárazbab beáztatva

római kömény!, babérlevél, pirospaprika, olaj

étcsoki

A kályha beizzítása után kevés olajon megpirítottam a húst, majd kiszedtem a bográcsból és félretettem.

A hagymát, fokhagymát és a zöldpaprikát együtt tettem a bográcsba a hús helyére, és lepirítottam.

Mikor levet eresztett, beleszórtam a fűszereket, és összeforraltam.

Visszakerült a hús, és hozzá a csípős paprikák, paradicsom. Itt kellett volna bele a barna sör, de mivel nem volt, kevés vízzel öntöttem fel.

Nem ajánlanám, hogy ebbe bort töltsetek, bármennyire kívánná bennünk a marhapörkölt ösztön, ezt most engedjük el!

Ennél a pontnál jött el a szakács ideje, végre ittam egy-két, esetleg három kisfröccsöt. 

Néha üldögéltem a diófa alatt, néha bementem rakni a tűzre, vagy megkeverni a húst.

Valami igen makacs marha lehetett, mert nem akart megpuhulni semmiképp. A babot, egy külön edényben odatettem főni, ez látszott okos megoldásnak a hús kiszámíthatatlansága miatt. A végén majd összeöntöm - gondoltam.

Nem sejtettem, hogy az említett vég még órákra volt tőlünk.

Megérkezett Dóri, beült velem a présházba, és ő is elkezdett fröccsözni.

Aztán fejben főztünk. Indiait.

Aztán facebookoztunk.

Aztán hülye fényképeket csináltunk a barátainkról.

Aztán Dóri étcsokis bonbonokat dobált az ételbe, mikor elfordultam.

Aztán már nagyon, nagyon unatkoztunk.

Aztán eljött egy pont, amikor kimondtam, hogy már majdnem kész a hús.

Beletettem a babot, és még két órát főztem.

Amikor a többiek már kannibalizmussal fenyegetőztek, úgy határoztam, lesz, ami lesz, ez kész van.

És kész volt!

Minden megpuhult, és csodásan finom lett. A hegyre köd ereszkedett, aztán már csak arra emlékszem, hogy mindenki némán eszik, és újabb és újabb tányérral mer a bográcsból.

Reggel csodák csodájára üres kondér várta a bográcsos reggeli felé igyekvőket. Valaki hajnalban felfalta a maradékot. :)

Elmosogattunk a szabadtéri mosogatógépben, és kezdődhetett egy újabb dolgos nap a Somló hegyen.