Meleg, nyár van. Ha egyáltalán szeretnék valamit enni a dinnyén kívül, akkor csakis savanykás, könnyed ízekre vágyom, zöldségekre, halra, kevés húsra. A sütőt ne kelljen bekapcsolni semmiképp. Kertben főzni sincs kedvem, ott tűz a nap. Ezt a kis franciás ihletésű almás csirkét raktam össze ma a nagy vaslábasban. 

Elkészítési idő: 1 óra

Hozzávalók:

1,5 kg csirkecomb filézve (kevesebbet nem főzök, és kész)

5-6 mogyoróhagyma

1 fej fokhagyma

4-5 kisebb répa

2 nagy zöldalma

15 dkg házi vaj

babérlevél, só, bors, kakukkfű, balzsamecet, szójaszósz, barna cukor

1 dl konyak

1 bögre basmati rizs és 1 bögre fekete rizs

A főzés:

A vaslábast forróra hevítettem, és sok vajon aranybarnára pirítottam a csirkedarabok felét. Majd ugyanezt tettem a másik felével. Azért kellett két körben, hogy ne legyen esélye túl sok levet engedni. Pirítani szerettem volna, nem párolni.

Aztán kiszedtem őket a lábasból egy tálra, és félretettem kicsit.  

A lábast lehúztam a tűzről, nehogy megégjen a vaj. Beleöntöttem a deci konyakot, és hozzáadtam a félbevágott hagymákat, répákat, almákat, fokhagymát. Jól felkapartam a lábas aljára sült húsdarabokat. A konyakpárában kezdtem magam nagyon jól érezni, megkértem a gyereket, hogy tegyen be valami jó zenét. 

Mikor megvolt az alaphangulat, visszatettem a húst, és jöhetett a fűszerezés:

Só, frissen őrölt bors, néhány babérlevél, 1 evőkanál jó minőségű balzsam ecet, 1 evőkanál szójaszósz, 1 teáskanál barna cukor, kakukkfű, hm... mást nem tettem bele. 

Lefedtem a lábast, és 50 percen keresztül lassú tűzön pároltam. Folyadékot nem adtam hozzá, eresztett elég levet. 

Rusztikus, csirkeragu lett, sűrű barna szósszal. Kár, hogy az ízét nem tudom ide becsatolni valahogy.

Kétféle rizsköretet készítettem. A basmati rizst nem kell bemutatni, egyszerűen imádom.

A másik, a fekete rizs új szerzemény. Milánóban bolondultam bele egy késő esti halvacsorán. Nem olyan, szálas, mint az indián rizs. Finom, puha, enyhén dió ízű. Tisztítja a májat (!), tele van E vitaminnal, és lassítja az öregedést is, ésatöbbi. Az elbeszélések alapján ezt a rizst a kínai földművesek kizárólag az uralkodónak és a családjának termesztették, mely egyfajta afrodiziákumként is szolgált. Ez utóbbira kevés szükségem van, de az íze meggyőzött, és bedobtam a bőröndbe pár kilót. A végén a gyerek is megette, nem panaszkodott. Próbáljátok ki bátran!

A családi ebéd, némi petrezselymes, szezám magos felturbózás után:

Kitartás a nyárban, nemsokára szüretelünk!

Puszi nektek!