Aki járt már Dóri konyhájában, az láthatta, hogy a hűtőn nagy betűkkel, vastag, kék filccel felfirkált recept olvasható. Sokáig nem kérdeztük, mi lehet. Biztos fontos. Legyen mindig kéznél.

Amikor húsvét előtt brénsztormingoltunk, hogy mit kéne sütni a gyerekeknek a velőtanyás gyerekkényeztető délutánon, akkor árulta el blogger társam, hogy ez a recept A belga gofri.

- De hát gofrit mindenki tud! Az semmi küli! Palacsintatészta szerűség!

- Ez nem olyan. Kelt tészta. Majd megkóstolod.

- OK.

Meghívtam a gyerekeket, eljött a nap. Dóri beszerzett egy 3000 forintos gofrisütőt, pont azt a márkát, ami három évente tönkre megy náluk. "Ez már bevált. Tudjuk, hogy pont ennyit bír. "

Kézzel kikeverte a tésztát, amit én csak fél szemmel láttam, mert közben egy őrült nagy kakast alakítottam át kakaspörköltté a kerti bográcsban.

Később már csak az elégedett gyerekeket lehetett látni mindenütt, és a nutella nyomait a kanapén.

Dórinak újabb adagot kellett bekeverni, amit felváltva sütött ki mindenki, aki arra járt.

A fiam később gofrisütőt kért a szülinapjára. Én is megvettem a 3000 forintosat, és cseten kunyiztam el a receptet elfoglalt projekt igazgatónőmtől. Szó szerint kopizom ide a messangerből, valszeg majd én is kiírom kékkel a hűtőre. Ami jó az jó.