Lent jártam tegnap a piacon tojás és medvehagyma ügyben, de utóbbiból csak olyan kis miniatűr példányok voltak, hogy nem volt szívem vásárolni belőle. Hát, be kell látni, csak a madárcsivitelés tavaszi, a kerti zöldségek még nem indultak be, valójában még tél van. Gombász bácsi egy fél másodpercre reménykedve nézett rám, de hamar meglátta, hogy üres kosárral jöttem, beszélgethet tovább nyugodtan a lekvárárusokkal.
Egy kis kelbimbót vásároltam, mert az szép volt, egy nagy póréhagymát, és néhány csirkecombot Gyula hentestől (akinek nevét, már laudációba foglaltuk korábbi történetekben).
Tudományos blokk:
A kelbimbóról hosszú cikkekben lehet olvasgatni, milyen hasznos mindenkinek, mert tele van abck vitaminokkal, és megelőzi az öregedést, a halált, a járványokat, és a kocsink lerobbanását. (Én azt emelném ki borissza barátaim számára, hogy magnézium gazdag étel, ezért részben visszapótolja, amit hétvégén eldorbézoltunk.)
OK. Alapanyag már van, csak gyerek kompatibilissé kell tenni. Mire felértem a Szamárhegyre, ezt találtam ki nekik:
2. Aztán előveszem a házi készítésű combsonkánkat, és vékonyra szeletelem. Itt mindig elérzékenyülök, mert említett sonkát még malac korából ismerem, és számoltam a napokat, hogy mikor ér haza a füstölőből.
3. Grill pálcikákra felfűzöm az alapanyagokat. Grill pálcika mindig legyen otthon. Nem drága venni egy óriás csomagot, és nagyon trükkös trükköket lehet vele kivitelezni.
Ha sok időnk van, a felfűzést csináltathatjuk lelkes gyerekekkel. Éljen a finom motorika!
4. A pálcákat balzsamecetbe, majd parmezán sajtreszelékbe forgatom. Só nem kell rá, mert a sajt, sonka sós!
Protein, vitaminok, pipa.
Jöhet némi kettlebell.
