Őrülten szerelemes voltam egy magas szőke holland fiúba. Ah, azok a világoskék szemek! Amsterdam volt, és nyár, és este, és nagyon fiatalok voltunk mindehhez. A régi zsidó negyedben kóboroltunk, és egy indonéz étterembe ültünk be vacsorázni. Abban nem vagyok biztos már, hogy az ételeknek milyen ízük lehetett, de nagyon jó volt a világ. Az élet minden íze a miénk volt, legalább egy éjszakára. Vagy kettőre, vagy egy-két hétre, mindegy is. A húszévesek időszámításában ez a végtelenség látszatát kelti. Akkor tanultam meg, hogy élni jó, és hogy satay szósz nélkül nem élet az élet.

Húsz év telt el azóta. Hétköznap van, várom a gyerekeket a suliból, és nekiállok ebédet készíteni. Valami jót. Indonézt. Pulyka nyársat satay szósszal.

Nagyon fúj a szél, ma a sütőben fogok grillezni, de hétvégén nyugodtan kipróbálhatjátok a kertben. Minden alapanyagra mondok valami könnyen elérhető alternatívát, hogy lássátok, nem kell Indonéziába zarándokolni, sem főzőtanfolyamra beiratkozni. (sem kukoricakeményítővel felturbózott, kész satay szószt vásárolni az ázsiai boltban).

Nézzük:

A tegnapi borozgatás után a kancsó alján maradt fehérborba néhány fokhagymagerezdet nyomok. Ebbe a pácba teszem a félkockázott pulykacombot. (vagy csirkét, vagy disznót, vagy marhát). Letakarom, hogy a legyek ne férjenek hozzá, és elmegyek futni.

A bepácolt húst bambusznyársakra húzom (auchanban szereztem 150ft-ért egy csomót :)). Szórok rá sót, borsot, citromfüvet (ha nincs otthon, akkor így jártunk), gyömbért (most csak szárított volt, hát jó), szójaszószt (na, ez pont elfogyott, ezért osztrigaszószt használok). A boros pácot is aláöntöm, nem árthat neki.

Előmelegített forró sütőbe dugom.

Megpirítom a sótlan mogyorószemeket. Sajnos, csak sós mogyorót kaptam a boltban, de ez is jó lesz.

Robotgépben nagyon krémes mogyoróvajat őrlök belőle. Ah, ez már jó így!

Adok hozzá csilit (ha nincs otthon, akkor valami más csípős cuccot), édes csiliszószt (ha nincs, akkor nincs), mézet (cukrot, vagy más édesítőt), halszószt, szójaszószt (vagy nem) citromlevet, szezám olajat (vagy más olajat), fehér gyömbérport, kevés fokhagymát. Tamarind is szerepel a receptben, de ezt hagyjuk.

Egy nagyon erőteljes, intenzív ízű keverék lesz. Aki nem szereti az ennyire tömény ízeket, az kókusztejjel lágyíthat rajta, de szerintem nem kell.

Közben rizst főzök, és meg is forgatom a sütőben a nyársakat.

Mikor minden kész, a kertben szedett friss korianderrel tálalok. Hátralökdösöm a raptorokat gyerekeket, hogy tudjak fotózni.

Annak ellenére, hogy csípős, nagyon határozott tempóban tolják le a torkukon.

A végeredmény így nézett ki (10 mp-ig, amígy rá nem csaptak):

Magas, szőke holland fiúkat/lányokat, finom satay szószt, éhes, boldog gyerekeket, vagy csak simán vidám délutánt nektek! Puszi!