Ezt a csodás fehérpecsenyét Bazsóka hozta ajándékba egyszer, de akkor csak bedobtuk a mélyhűtőbe, mert egy nagyobb darab marhahúst komolyan át kell gondolni. Erre a szép kora tavaszi vasárnapra tartogattuk eszerint, és egy régi recept alapján sliccelt marhasült készült belőle.
Ha valakinek főz a párja, az megérti milyen élvezet a konyhában lebzselni, mikor a másik dolgozik. Én csak töltök egy pohár sört neki, csak készítek egy fotót, csak megbeszéljük az élet dolgait. Néha morcosan arrébb tol, menj már arrébb, útban vagy, "na hess innen", te ingyen élő, konyhában lebzselő, titokban fotózó, sörömből kortyoló, te. Persze nem gondolja komolyan. Hogyan is gondolná. Aki ilyen marhasültet készít vasárnap, abban bizonyosan nagy szív, és meleg szeretet lakozik.
Sliccelt marhasült:
A csodás fehérpecsenyét egy mustáros, nagyon borsos, olívaolajos pácban pihentette négy napig. Itt még nem kell megsózni semmiképp.
Amikor elérkezett a megfelelő nap, metélőhagymát, bazsalikomot, petrezselymet vett elő, és apróra vágva mustárral keverte össze. A húst mélyen bevagdosta, mintha felszeletelné, de nem vágta át teljesen. Pont mint Gyuri a születésnapi malacsültjénél (az milyen finom volt! Ha Bürgi egyszer átküldi a képeket, akkor mindenképp írni kell még róla!)
A fűszereket és egy-egy szelet házi császárszalonnát a zsebekbe tett, és madzaggal helyesen átkötötte.
Nagyon forróra hevített serpenyőben kérget sütött rá, aztán egy tepsibe, vöröshagyma ágyra helyezte. Szekszárdi vörösbort öntött alá.
Forró sütőben készre sütötte, gondosan locsolgatta.
Paprikával és hagymával sült krumplit, és majonézes gombás zöldbabsalátát adott hozzá.
Mascarponés gesztenyekrémmel töltött palacsinta volt a desszert. Hát nem szép az élet?
