Jöttem haza a HÉVvel, olvasni próbáltam, remek Danilo Kis regény van a táblámon, de folyton azon kapom magam, hogy nem figyelek arra amit olvasok, zúgnak a fejemben a gondolatok, 3 projekten dolgozom épp párhuzamosan, mind izgalmas, jó, de tele vagyok velük, pörög az agyam rajta, nem tudom kikapcsolni. Nyomogatom inkább a facebookot, aztán a ravelryn nézek kötésmintákat, nem köt le semmi. A koraesti hévállomáson őrületes madárcsicsergés fogad, nagyon finom meleg februári nap, jaj ki kéne mosni a fejem valahogy, nem bírom ezt a zúgást, a zöldséges felé keveredek és máris ott a szikra, sok apró darabra kéne vágni dolgokat, ez az, pont erre van szükségem, akkor csináljunk egy kuszkusz salátát!

A kuszkusz salátában az a jó, hogy nincs recept, veszünk ami eszünkbe jut, hozzácsapjuk még amit a hűtőben találunk, mindent nagyon kicsire vágunk, és kész. Na, pont ez az a késes munka, amire szükségem van most!

A kuszkuszt egy jénaiba öntöm, rászórom a mandulát és kiskanál sót, és két deci vízzel leforrázom, letakarom. Onnan, hogy kápia odáig, hogy újhagyma mindent 1 centis kockákra vágok, egy nagy kerámiatálba dobálom. A gyömbérből lereszelek egy nagyon keveset - úgy 3 húzás a reszelőn - egy pohárba, felkarikázom a fél chilit mellé, hozzáöntök fél deci olajat, 1 citrom levét, és nagyon kevés -mondjuk 3 evőkanál - forró vizet, összekeverem, 3 percig békén hagyom. A mandulás kuszkuszt összekeverem a kiskockás zöldségekkel, és egy szűrőkanálon keresztül ráöntöm a gyömbéres-chilis öntetet. Felaprítom nagyon picire a zöldfűszereket - jaj csak le ne bukjak a korianderrel! - és rászórom a zöldséges kuszkuszra. Összekeverem mindet, és még meglocsolom a másik fél deci olajjal illetve még egy citrom levével. Friss borsot őrlök a tetejére.